avagy: amikor a határidők gyorsabban közelednek, mint a kúszó kisgyerek…
Így 2025 év karácsonyhoz közeledve egy rendhagyó blogbejegyzéssel jelentkezek.
Sokan kérdezik tőlem: „Hogyan lehet összeegyeztetni az ügyvédi hivatást a gyerekneveléssel?” A válaszom mindig ugyanaz: pont úgy, ahogy egy cirkuszi zsonglőr három égő fáklyát egyensúlyoz… csak közben egy fülhallgatón még jogszabályt is hallgat.
Reggelente például a nap első jogi vitája rendszerint nem a bíróságon zajlik, hanem a gyerekekkel:
– „Anyaaa, miért kell felkelni?”
– „Mert a törvény azt írja elő, hogy kötelesek vagytok iskolába járni…”
– „De ma iiiiiissss?”
És ilyenkor belegondolok: milyen jó lenne, ha bizonyos kérdésekben valóban én lehetnék a végső fórum.
A munka–család egyensúly nálam inkább „munka–család–határidők–tornazsák–épp-hol-a-cuccod” egyensúly. Néha a tárgyalás előtt még gyorsan bepötyögök a táskámból egy plüssfigurát, máskor a jogi érvelések közé elegyednek olyan gondolatok, mint: „El van-e téve a gyerek uzsonnája?” (Igen, uzsonna is tud elképesztő káoszt teremteni.)
Viszont van valami, amit a gyereknevelés és az ügyvédség tökéletesen közösen fejleszt: a kreatív problémamegoldás. Mert ha egyszer három gyerek mellett megtanultam békét teremteni, akkor egy egyeztetés már csak kellemes délutáni tea.
A végén pedig minden este elgondolom: lehet, hogy napközben három-négy fronton kellett helytállni – jog, család, logisztika, és az elmaradhatatlan edzés –, de mindet szeretem. A jog a hivatásom, a gyerekeim az életem, és a kettő együtt adja ki a valódi egyensúlyt.
Még ha néha kissé billeg is. 
